A megnevezhetetlen Samuel Beckett

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

kiv�ve ezt a hangot, amely megv�ltoztatott, amely nem hallgat el soha, b�r gyakran zavaros �s
habozó, mintha elhallgatna a k�vetkezQ pillanatban. De mindez csup�n pillanatnyi meging�s, ha-
csak nem sz�nd�kosan id�zik elQ, hogy megtan�tsanak r�, mi a rem�ny. Furcsa, hogy ebben az �j-
s�tetq mocsokban, ahov� Qk tasz�tottak, t�nkret�ve, mintha eml�kezn�k, hogy milyen voltam
Worm koromban, mielQtt a kez�kbe ker�ltem. Hogy megprób�ljam azt mondani: V�g�l is t�ny-
leg Worm vagyok; megprób�ljam elhinni, hogy eg�szen od�ig jutott, ahol �n vagyok. De nem
34. oldal
megy. Tal�lnak majd m�s eszk�zt, nem ilyen gyerekeset, hogy beismertess�k velem, vagy �gy
tegyek, mintha beismern�m, hogy az vagyok, akinek Pk h�vnak. Vagy v�rni fognak a f�rads�gra
sz�m�tva, az egyre fokozódó gy�trelemre, hogy eg�szen elfeledtess�k velem azt, akit nem tehet-
nek olyann�, amilyenn� engem tettek, nem szólva a tegnapról, nem szólva a holnapról. �s m�gis
mintha eml�kezn�k, �s nem feledem soha, hogy milyen voltam, amikor �n voltam Q, mielQtt min-
den �sszezavarodott. Pedig mindez lehetetlen, persze, mivel Worm nem tudhatta �nmag�ról,
hogy milyen, sem azt, hogy kicsoda, azt akarj�k, hogy �gy okoskodjam. �s ami m�g sz�nalma-
sabb; �gy r�mlik, mintha �jra Wormm� v�ltozhatn�k, ha b�k�n hagyn�nak. Ez a k�zvet�t�s iga-
z�n nagyszerq. Azon tqnQd�m, vajon eljutunk-e �gy valahov�. B�rcsak abbahagyn�k ezt a sem-
mitmondó besz�det, addig is, am�g abbahagyj�k az eg�szet. Semmitmondó? Csak lassan. Nem az
�n dolgom az �t�lkez�s. Mivel �t�ln�k? Ez m�g provokat�vabb volna. Azt akarj�k, hogy elvesz�t-
sem a t�relmemet, hogy ne b�rjam tov�bb, �s rohanv�st siessek a seg�ts�g�kre. De m�g mennyire
kilóg a lól�b! N�ha azt gondolom: azt mondj�k, Worm mondja, nem a t�ma sz�m�t, hogy t�bb
csatorn�n kapom a h�reket, n�gy vagy �t forr�sból. Persze nincs harmónia, nincs �sszhang. In-
k�bb ugyanattól a mocskos alaktól j�nnek, aki azzal szórakozik, hogy t�bb embernek adja ki
mag�t, �s folyton regisztert, hangs�lyt, hangnemet v�ltoztat, v�ltogatja ostoba t�m�it. Hacsak
nem valóban ilyen ez az alak. Egy csupasz, rozsd�s horgot tal�n bekapn�k. De ilyen nyal�nks�-
gokat! De hossz� sz�netek is vannak, jókora, bizony jókora t�vk�z�kkel, amikor semmit sem
hallok, teh�t semmit sem mondok. Azaz, f�lemet hegyezve, suttog�st hallok. De nem nekem szól,
egym�s k�z�tt suttognak, m�r megint pakt�lnak. Nem hallom, mit mondanak, csak azt tudom,
hogy m�g mindig itt vannak, m�g nem v�geztek velem. Kiss� elt�volodtak. Titokzatos dolgok.
Vagy, ha egyetlen szem�ly van, akkor Qt hallom, amint tan�cskozik �nmag�val, motyogva, a ba-
jusz�t harapd�lva, velQtr�zó b�rgy�s�gok �jabb adagj�t k�sz�tve elQ. �n a kulcslyukn�l hallgató-
zom, mihelyt be�ll a csend, ó, jól elint�ztek. Rem�lve, hogy nincs odabent senki. �m nem ez az a
pillanat, amikor errQl kell besz�lni. Jó. MirQl kell besz�lni e pillanatban? Wormról, v�gre. Jó.
ElQsz�r is vissza kell t�rn�nk a sz�rmaz�s�ig, majd folytatnunk kell a kutat�st, t�relmesen nyo-
mon k�vetve Qt a k�l�nf�le szakaszokon, gondosan kimutatva az esem�nyek v�gzetes l�ncolat�t,
amelyek azz� tettek, ami vagyok. Az eg�szet boszork�nyos gyorsas�ggal. Majd jegyzeteket nap-
ról napra, am�g csak fel nem adom. V�g�l pedig az �ldozat t�ncra perd�l �s gyQzelmi �neket
zeng, gyereks�r�s gyan�nt. Felt�ve, hogy semmi akad�lya. Mahoodk�nt nem tudtam meghalni.
Worm-k�nt megsz�letek-e valaha? Ez ugyanaz a k�rd�s. De tal�n v�g�l is nem ugyanaz a szerep-
lQ. Majd megmondja nekik a j�vQ, tud az �ppen eleget. De menj�nk csak visszafel�, azt�n majd
rohanunk a veszt�nkbe. Ink�bb az ellenkezQj�t kellene mondani. De mi lenne, ha mindent el-
mondan�nk, amit el kellene mondani? ElQre, h�tra, mindegy, a f�ln�l kezdem, az �ppen jó lesz.
Valami elQtt: ez az idQk óce�nja. Viszont valami óta: micsoda vil�gos minden! Mindenesetre a
kezdeteimmel tiszt�ban vagyok, m�r mint t�rsalg�si t�m�val, persze, de hiszen csak ez sz�m�t.
Minden rendben, mihelyt azt mondhatjuk: Valaki m�s van �ton. Tal�n m�g ezer �vig kell men-
nem. Nem tesz semmit. �ton van. M�r kezdem megismerni a lakhelyemet. Azon tqnQd�m, nem
lóghatn�k-e ki az alagsoron kereszt�l valamelyik reggel, n�h�ny szendviccsel. Nem, nem tudok
mozogni, m�g nem. Egyszer fejben, m�sszor hasban, igaz�n furcsa, n�ha meg egyszerqen sehol.
Tal�n a botali �regben, amikor k�r�s-k�r�l minden reng �s d�b�r�g. Csal�tkek, csal�tkek. Csak
volna k�zt�k bar�tom, aki szomor�an csóv�lja a fej�t szó n�lk�l, vagy idQnk�nt csup�n annyit [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Menu